Kedves Olvasóim!
Legutóbbi bejegyzésem után rögtön lelkiismeretfurdalásom lett, hogy azokat az édes szemű, nagyon okos és kedves jószágokat, a disznókat leöljük és megesszük.. Hogy milyen borzalmas az ember.. Tudom, ezt a problémát húsevő társaim milliói hessegetik el naponta maguktól, és éreznek valódi bűntudatot, ha mégis az eszükbe jut.
Nekem azonban ez a téma, amiért szóba került, alkalmat ad arra, hogy elmondjam ezzel kapcsolatos nézeteimet a világról, benne az emberrel, és a disznóval...
(Gyengébb idegzetű, széplelkű és nagyreményű Olvasóim, most kapaszkodjatok meg!)
Bármily borzalmasan hangzik, ez a világ, amelyben jelenleg élünk itt a Földön, az erőre és a gyilkolásra épül. Ahhoz, hogy élni és szaporodni tudjunk, el kell valamit pusztítanunk, mert ennek árán jutunk ahhoz az energiához, vagyis erőhöz, ami által fennmaradunk és utódokat hozunk létre. Szélsőségesen fogalmazva talán még gyümölcsöt enni is gyilkosság, hiszen erővel elértük, hogy megfosszunk az élettől egy jövendőbeli élőlényt: fát, vagy bokrot. Arról meg ne is beszéljünk, mit jelent gabonafélét enni: ez mindig is felért egy rituális áldozattal: az ősi kultúrákban nem sajnáltak fiatal ifjakat feláldozni a sikeres gabonatermés elérése érdekében, ami inkább a földnek szólt, mint a gabonának, amelytől elvettük a termést, s csak egy részét adtuk vissza vetéskor. Elvileg más állatot és növényt pusztítani, de nem tudhatjuk ezt sem pontosan, hiszen a fákat gyakran sokat látott és sok dolgot megélt csodálatos társainknak gondoljuk.. akkor miért ne lehetne egy szál fű épp ilyen káprázatos teremtmény? Mivel a gerincesek közelebb állnak az emberhez, képesek hozzánk hasonlóan fájdalmat érezni, és meg tudjuk állapítani, hogy van egyéniségük, öntudatuk, ezért gondoljuk nagyobb szörnyűségnek, bűnnek egy állat elpusztítását, mint egy növényét.
Véleményem szerint ez azonban nem változtat azon a tézisen, hogy minden a pusztításra, pusztulásra épül: a természetben egy egyszerűbb növénynek azért kell emberi beavatkozás nélkül is elpusztulnia, hogy rothadó, lebomló lénye meleget és táplálékot adjon a magnak, amely belőle sarjadt...
Az élet megnyilvánulási formája a bekebelezés, terjeszkedés, növekedés, s ehhez az energiát, teret nem az éterből, hanem más élőlényekből, vagy élőlényeken keresztül nyeri.
Ezért, azt gondolom, de minden cinikusság nélkül: ha ezen a Földön élünk, ismerni kell az alapvető törvényeket, amik itt uralkodnak... (hogy ezt a Földet a maga brutális erő és gyilkolás alaptörvényével vajon ki teremtette, és, hogy miért tűzi ki célul minden szakrális vallás, hogy annyira húzódjunk vissza az anyagból, hogy végre kivonjuk magunkat a Földről, vissza a Mennyekbe..egy másik bejegyzés témája lesz) és inkább arra törekedjünk, ha már muszáj húst ennünk (ez még mindig nyitott kérdés), hogy életében és halálában megbecsüljük és tiszteljük az állatot, méltó életkörülményeket biztosítva neki.
Folyt. köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése