A disznó és a makk (1.)

Kedves Olvasóim!

Legutóbbi bejegyzésem után rögtön lelkiismeretfurdalásom lett, hogy azokat az édes szemű, nagyon okos és kedves jószágokat, a disznókat leöljük és megesszük.. Hogy milyen borzalmas az ember.. Tudom, ezt a problémát húsevő társaim milliói hessegetik el naponta maguktól, és éreznek valódi bűntudatot, ha mégis az eszükbe jut.
Nekem azonban ez a téma, amiért szóba került, alkalmat ad arra, hogy elmondjam ezzel kapcsolatos nézeteimet a világról, benne az emberrel, és a disznóval...
(Gyengébb idegzetű, széplelkű és nagyreményű Olvasóim, most kapaszkodjatok meg!)
Bármily borzalmasan hangzik, ez a világ, amelyben jelenleg élünk itt a Földön, az erőre és a gyilkolásra épül. Ahhoz, hogy élni és szaporodni tudjunk, el kell valamit pusztítanunk, mert ennek árán jutunk ahhoz az energiához, vagyis erőhöz, ami által fennmaradunk és utódokat hozunk létre. Szélsőségesen fogalmazva talán még gyümölcsöt enni is gyilkosság, hiszen erővel elértük, hogy megfosszunk az élettől egy jövendőbeli élőlényt: fát, vagy bokrot. Arról meg ne is beszéljünk, mit jelent gabonafélét enni: ez mindig is felért egy rituális áldozattal: az ősi kultúrákban nem sajnáltak fiatal ifjakat feláldozni a sikeres gabonatermés elérése érdekében, ami inkább a földnek szólt, mint a gabonának, amelytől elvettük a termést, s csak egy részét adtuk vissza vetéskor. Elvileg más állatot és növényt pusztítani, de nem tudhatjuk ezt sem pontosan, hiszen a fákat gyakran sokat látott és sok dolgot megélt csodálatos társainknak gondoljuk.. akkor miért ne lehetne egy szál fű épp ilyen káprázatos teremtmény? Mivel a gerincesek közelebb állnak az emberhez, képesek hozzánk hasonlóan fájdalmat érezni, és meg tudjuk állapítani, hogy van egyéniségük, öntudatuk, ezért gondoljuk nagyobb szörnyűségnek, bűnnek egy állat elpusztítását, mint egy növényét.
Véleményem szerint ez azonban nem változtat azon a tézisen, hogy minden a pusztításra, pusztulásra épül: a természetben egy egyszerűbb növénynek azért kell emberi beavatkozás nélkül is elpusztulnia, hogy rothadó, lebomló lénye meleget és táplálékot adjon a magnak, amely belőle sarjadt...
Az élet megnyilvánulási formája a bekebelezés, terjeszkedés, növekedés, s ehhez az energiát, teret nem az éterből, hanem más élőlényekből, vagy élőlényeken keresztül nyeri.
Ezért, azt gondolom, de minden cinikusság nélkül: ha ezen a Földön élünk, ismerni kell az alapvető törvényeket, amik itt uralkodnak... (hogy ezt a Földet a maga brutális erő és gyilkolás alaptörvényével vajon ki teremtette, és, hogy miért tűzi ki célul minden szakrális vallás, hogy annyira húzódjunk vissza az anyagból, hogy végre kivonjuk magunkat a Földről, vissza a Mennyekbe..egy másik bejegyzés témája lesz) és inkább arra törekedjünk, ha már muszáj húst ennünk (ez még mindig nyitott kérdés), hogy életében és halálában megbecsüljük és tiszteljük az állatot, méltó életkörülményeket biztosítva neki.



Folyt. köv...

Hurka Hurrá!

Azok, akik előbb-utóbb olvasni fogják ezt a blogot, bizonyára megdöbbennek majd, hogy első bejegyzésül nem szokványos témát választok: a hurkát.
Természetesen így nem lenne benne semmi különös, bár a téli disznóöléses időszakhoz mindenképp kapcsolódik. Amiért mégis itt van a helye, az az, hogy évtizedek óta, mióta létezik az úgynevezett "élelmiszer-ipar", a régi, klasszikus ételeink nevével visszaélve olyan élelmiszereket árulnak, amelyek talán csak kívülről hasonlítanak valamit az eredetire. Így voltunk a hurkafélékkel is.
Ezért, a karácsonyi időszakban anyukám neki állt saját kezűleg májas hurkát és kolbászt készíteni, s, mivel a véres hurkához való alapanyagokat nem tudta mind beszerezni, úgy döntött, azt készen vásárolja meg a közelünkben lévő áruházban. Eldugva egy hűtőládában olyan véres hurkát talált, a hűtőpult kínálatához képest még olcsóbban is, amiben az ég adta egy világon semmi adalékanyag nem volt. Miután elkészítettük, nagy örömmel tapasztaltuk, hogy az íze is kitűnő: a legjobban eltalálták a fűszerezést, állagot is, amit pedig még sok tapasztalt gazda is elront időnként. Ez a tény, hogy létezik még valódi hurka a piacon, számunkra valódi örömünnepet jelentett, ezért úgy döntöttem, méltó, hogy írjak róla ebben a szép és jó dolgokat megörökítő blogban. A dicséret tárgyát egy debreceni cég készíti: a Debreceni Csoport Húsipari Kft. Az összetevőket ekképp tüntették föl: "Sertés belsőségek, ivóvíz, sertés étkezési vér (20%), rizs, sertésfejhús, szalonna, fűszerek, étkezési só." Az ára: 0,454 kg = 317 Ft. (699 Ft/ kg., de kisebb kiszerelésekben is lehet kapni.)

Aki kedvet kapott a házi hurka és kolbász készítéséhez, annak íme, itt a recept:

Májas hurkához kell: zsíros darált sertéshús, szalonna, darált máj, darált rizs, pirított, ledarált vöröshagyma, majoránna, őrölt bors, só, amit lazán sertés vékonybélbe kell tölteni. Utána megabálni, kb. 10 percig, onnan kiemelni, miután kihűlt, be lehet tenni a hűtőbe. Miután onnan elővesszük, hideg zsírba kell föltenni sütni, hogy a bél ne repedjen meg, ne pukkadjon ki.
Véres hurkához kell: a máj kivételével ugyanezek, + belsőségek: tüdő, vese, szív, fejhús, de a rizs helyett lehet zsömle is.
Kolbász: durvára darált zsíros sertéshús az alap, teszünk bele jó sok pirospaprikát, fokhagymalevet, sót, őrölt borsot, ezt szorosan a bélbe töltjük. A hűtőből kiszedve ugyanúgy, hideg zsírban sütjük, ha frisse szeretnénk fogyasztani, ha pedig nem, kb. öt napig hagyományos módon füstöljük. Utána száraz hideg helyen tároljuk.
Jó hír, hogy a nagyobb élelmiszer áruházakban gusztusos dobozokban lehet kapni 10/20/25 m-es tisztított vékonybelet, a legnagyobb kiszerelés kb. 700 Ft.

PS.: Vegetáriánus barátaim azért ne kövezzenek meg e bejegyzésért :)

Miért Adití?

Adití az indoárják legrégebbi irodalmában, a Rigvédában található egyik ősi termékenységistennő. Ő a határtalan kiterjedés, a mindent magába foglaló Tér, az istenek és emberek anyja. A névválasztás az internet által is szimbolizált határtalan univerzumot jelenti, amelyben felfedezhetjük azokat a kincseket, amellyel a világot szülő anya ajándékozza meg a teremtményeket.